A Laurencia cím evidencia; egyben sejtelmes telitalálat is. E szó zavarba ejtő tartalmakat jelöl. Jelent hagyományosan egy növényt, annak hajtását; babérfát, babérlevelet. Ami fontosabb: babérkoszorút is.
Gyermekjáték dalának részletét is adja. Vidám népdal; szövege közelít a főmenünkhöz. Így: „Laurencia, drága Laurencia, Mikor találkozunk mi már? Hétfőn! Ó, bárcsak minden nap hétfő lenne, S az én Laurenciám vélem lenne. Laurencia!” /Megjegyzésem: hiába kérnék ezt gyermekien dalolva is!/
Ami meglepett: „Földtörténet és lemezmozgások címszó” alatt az interneten ez olvasható egy képződményről: „Észak-amerikai tábla (Laurencia) - Kanadai pajzs és Grönland. * közöttük a Japetus- ... A folyamat során megkezdődik a ma ismert kontinensek elkülönülése”.
A Laurencia főként régies női nevet jelöl. Egy ismertebb (mi az, hogy?!) honi férfi név párja: LŐRINC=Laurentius. A névetimológia szerint a jelentése lehet bizonytalan, de uralkodó is. Hát persze!
A balett-Laurencia jelentősége kontinens születéséhez nem mérhető. Ám az internet a balett-művészet régi kincseit is megőrzi. Fenn van egy balettnövendék 1971. évi vizsgaelőadásának kis részlete; éppen tüzesen a Laurencia egyik szólóját táncolja. Történetesen ugyanő volt a ráhangoló „izzító”, meg egy próbavezető balettmester a mostani produkciónál.
Promócióból vett tudnivalók a műről és annak balett-előadásról: „A Laurencia egy dús, látványos, a szó jó értelmében véve igazán teátrális balett: perzselő érzelmek és kirobbanó erővel feltörő mozgások, melyben a klasszikus lépések tüzes spanyol ritmusokkal forrnak egybe. Virtuóz szólók és duettek, harmonikus együttesek és izgalmas tömegjelenetek közepette bontakozik ki a drámai történet, melyet Lope de Vega A hős falu (Fuente Ovejuna) című drámája ihletett: egy bimbózó szerelem erőszakos eltiprása miatt a közösség fellázad az elvakult, erőszakos hatalom ellen. A Michael Messerer által felfrissített koreográfiához Vadin Ryndin eredeti tervei alapján Rományi Nóra és Rózsa István álmodja újra a látványt a Magyar Nemzeti Balett új nagyszabású előadása számára”.
A neten e mű egykori méltatása is megtalálható. A negyedszázadi jubileum kapcsán emelkedett szó illette a szovjet-orosz balettművészet iskoláját, példáját. Ebből annyi fontos ma, hogy a szocialista (olykor sematikus) művészet-felfogás balettjének jelentős színvonala dacára pár avítt elem visszaköszön a friss produkciókban is. Érthetően; hiszen a koreográfiai alap 1939-ben, a spanyol polgárháború után és nyomán, ám a sztálinizmus tobzódása idején született. Ehhez képest a mű vége-felé a népi lázadás, a forradalom dicsőítése tett-értékű.
Érdemes elménket s fantáziánkat visszakötni még a babér jelképéhez. A babérkoszorú már a versenyek, a legendák, a mesék korai szakaszától a győztesek becses jutalma volt. A dicsőség jele(kép)ének számít.
Akad más szimbólum is. Táncjátékban előadható szép ősi monda is kerekedett a babérkoszorú köré. Röviden: a szerelemtől sújtott szép nimfa: Daphné Apollón döntésére babérfává vált; isteni rangú tettek előidézője lett; álmokat és a jövőről szóló jóslatokat hívott elő, a babér elégetése ugyanis jó és rossz próféciák jelét adta. Apollón a lant és a költészet istene volt; ezért kerül babérkoszorú a költők fejére. Ámde Apollón útján a babér a bűnbocsánat szimbólumává is emelkedett, ami miatt pl. a római kori katonák a véres kardjukat rituálisan babérral tisztogatták, remélve az isteni kiengesztelést. Tehát Laurencia=babérkoszorú: nő, szerelem, álmok, próféciák, költőiség és lázadás a felsőbbség ellen, s talán győzelem is.
Adott az asszociáció: a nimfa Daphné és Apollón „isteni” szerelmi története a babérkoszorú mentén tűnhet át a táncos Laurencia „stigmájává”. Laurencia nem holmi masamódlány; szerepe és sodró erejű meséje technikailag a balettszínpad rendkívüli kihívása. Helytállónak vélem - a szenvedélyre is vonatkozóan - a távoli összefüggést; a Magyar Nemzeti Balett Laurenciáját megilleti a nyerők jelképes, babérkoszorús megtiszteltetése.
Az immár csak két felvonásból álló mű Vakhtang Chabukiani koreográfiája; ám jelentősen érződik rajta M. Messerer átdolgozása. A zeneszerző Alexander Krein. Három női, és három férfi főszerep van a darabban, ezek: Laurencia, Pascuala és Jacinta, illetőleg Frondoso, Mengo és a Parancsnok. Egy netes vélemény a Laurencia kapcsán a közösség és az egyén harcának végeláthatatlan történetét látja megelevenedni. Helyesen.
Az interneten mindkét teljes felvonás együtt közel 80 percnyi felvétele online látható. Sőt van egy öt és negyed percnyi pas de deux is Vorontsova és Vassiliev orosz művészek bravúros előadásában, illetőleg egy másik felvételen pedig Laurenciát Osipova táncolja. Ha az így elérhető két felvonás minősége a mérce, akkor ma az Erkelben, élőben, 3 dimenzióban nekem legalábbis egyenértékűnek tűnt a színvonal. Az első felvonás inkább lírai, míg a második fergeteges volt. Húszat meghaladó tapsvihar és zajos-füttyös ováció kísérte a bravúrszámokat. Nemzetközi szereplő-gárda által, nemzetközi színvonalon megvalósult, parádés előadás született magyar színpadon.
- március 6-án, a premier alkalmával láttam az Erkel Színházban ezt a balettet. Emlékezetes: virtuóz, drámaian expresszív, a bravúrok miatt talán cirkuszi nehézségi fokú produkció került a színpadra. Harmonikus egység képződött, s mutatkozott a hagyományos balett, mint meseszép mozdulatokra és bravúros technikai megoldásokra épülő műfaj, és a mediterrán ritmus, a tüzes spanyol érzés, lendület és mozgáskultúra találkozásából. Kevés volna csak látványosnak ítélni a produkciót; inkább káprázatosnak mondanám. Kiváló hozzájárulást adott ehhez a pazar karmesteri teljesítmény és a remek zenekar. A színpadi „tömegmozgás” lenyűgöző volt; olykor mintegy 70 táncos színes forgataga varázsolta el a publikumot.
Ha mindenképpen kiemelnék a táncosok közül valakit, akkor Melnik Tatianát és Leblanc Gergelyt éreztem kiemelkedőnek. Ha pontozni érdemes az előadást, akkor 8. pontra szavaznék; ami nagyon jó érték! A spanyol behatás miatt vajon mi ad stílszerű zárszót? Ez, illetve ennyi: OLLÉ!!
Főbb alkotók, közreműködők: Laurencia két részből álló, többes szereposztásban jelentkező balett előadás az Erkel Színházban. Karmester: Pavel Sorokin, Laurencia ma: Tatiana Melnik; a Frondoso ma: Leblanc Gergely; Pascuala: Balaban Cristina; Jacinta: Felméry Lili; Mengo: Rónai András, Parancsnok: Jurii Kekalo.
Vakhtang Chabukiani eredeti koreográfiája nyomán a koreográfiát készítette: Michael Messerer; zeneszerző: Alexander Krein; Vadim Ryndin eredeti tervei alapján díszlettervező: Rózsa István; Vadim Ryndin eredeti tervei alapján jelmeztervező: Rományi Nóra; világítástervező: Kirk Bookman; betanító balettmesterek: Evgeny Popov/Anna Andrushko; próbavezető balettmesterek: Aradi Mária, Dózsa Imre, Pongor Ildikó, Prokofieva Irina és Szakács Attila.
