1992-ben a világ Amerika felfedezéséről emlékezett meg. Ridley Scott rendezésében is készült egy két és fél órás, költséges szuperprodukció. Nem a korhű megjelenítés miatt vált híressé. Üzenetei folytán inkább. Így kezdődik a film: „500 évvel ezelőtt Spanyolország a félelem és a babona szorításában élt.” Aztán szó van egy rettenhetetlen ember nonkonformista vállalkozásáról. Ellentétel egy fohász: „Isten nagyobb dicséretére!”

Mit nyújt a nézőnek ma ez a film? Pazar látványvilágot, csodálatos zenét; mégsem ez a fő. Párhuzamok és hatalom-gyakorlási tanulságok adódnak inkább.

Napjainkban a vírusjárvány következtében – Ibéria, Amerika, de a mi régiónk is - rettenetes szorításban él. Félelem üli meg a lelkeket; aggodalom övezi a mát és a holnapot. Rendkívüli időkben előtűnnek megszállott emberek, kik – a körülmények szabta szerencse dolga hogy – jóra és/vagy rosszra egyaránt képesek, illetve hajlandók. Gyakran mindkettőre. Hogy melyik karakter nyer: jellem és kompetencia dönti el. A bajt kihasználni gazság. Öt évszázada sem igazolhatta (volna) a célt az eszköz. A politikai spanyolnátha pusztító.

A babona gondok idején felüti a fejét; téveszmék és hitelvű szólamok, illetve látszat-tevékenységek, megideologizált lépések, üzenetek, pótmegoldások formájában.

Morális áldozat-vállalásra a hétköznapi hősök mutatnak példát. Ma különösen.

Újfajta felfedezésre vár az emberiség. Léte a tét.  A történelemformáló megoldást a globális világ biztosan nem a (leg)gyengébbek leigázásában; kultúrák, civilizált módok, természeti képződmények, környezetünk, alapintézményeink tönkre tételében lelheti meg. A felelősség nem üres szólam.

Érdemes rászánni 154 percet arra, hogy képet kapjunk avítt és időtlen bátorságról, hiteles avagy bigott vallási erőfeszítésekről. Továbbá emberi célokról és a hódítók embertelenségéről. Valamint csecsebecsékkel megvett áldozatokról, népek szenvedéséről; történelmi igazságokról és tanulságokról.

Erre jó az IMDb-én mindössze 6,5 pontra értékelt 1492 története. Online is megtekinthető. Majd’ 30 év alatt a fizető nézők és a hozzáértő kritikusok a helyére tették ezt az alkotást. Egyetértek mind a pozitív, mind a kritikus nézetek zömével. Így: drága volt ez a produkció, de anyagi sikert nemigen hozott. Rengetegen megnézték, de kevesen szerették. A kritikusok sem bántak vele kesztyűs kézzel. Az IMDb-pont mértéktartó és mérvadó: épp’ csak átlag feletti mű, szenzációk híján is. Columbus neve és a felfedezésének sztorija közismert; többet elárulni a filmeposz tartalmából nem illő. 

Sztárgárda fémjelezte, mégsem hozott áttörést. Erősebb, de fszesebb forgatókönyvvel többre jutottak volna. Klasszis-rendező készítette, ám így sem lett örökbecsű mű. Vangelis zenéje ellenben elviszi a show-t. Az operatőri munka is igen jó. Csakhogy a történet kibontása lassú, körülményeskedő, majdhogynem unalomba fullad. Hatalmas erők, egyéniségek méltó találkozása lett volna jó. Saját igazaik minőségi szembe állítása, tényeik és hitük szikrázó ütköztetése kellene; ám ilyen kevés(sé) izzik fel. A nagy történelmi filmek egyfajta hősiességről szólnak; ezúttal azonban ilyesmi szerényen pislákol a kockákon. Depardieu játék szemlélteti mindezt: megteszi, amit tőle telhető, nem is bukás, amit csinál, de átütő erő nélküli. Ennyit hozott ki belőle a miliő.

Hát a többiek? Voltak.

Akad vajon párhuzam a mához a film keserű, drámai kockái láttán? Haza beszélve talán ez a bonmot idéz hozzáállást: Bátorság, előre! - Kiált a rák, és bele hátrál a problémák közepébe!

Adatok: 1492: Conquest of Paradise: A Paradicsom meghódítása, 154 perces, szinkronizált történelmi kalandfilm; életrajz és dráma besorolású képes tabló. Forgatókönyv: Rose Bosch; rendező: Ridley Scott; zeneszerző: Vangelis. A sztárszereposztás aktorai: Gérard Depardieu, mint Columbus; továbbá Armand Assante, Sigourney Weawer, Fernando Rey, Loren Dean, Ángela Molina, Michael Wincott.