A gyöngyhajú lány című sláger parafrázisra ösztönöz. Úgy csillan meg a fény egy angyali cselédlány fülbevalóján, illetve festett képén, mintha az a múzsa és a festő legbelsőbb énjéből jönne. A modellt ülő kislány „gyöngyhaját” egy turbán eltakarja.  Ösztönös érzékenysége a fény csodáira, és ártatlanságának szépsége így is varázslatot tár elénk.

Ajándék volt a minap egy későközépkori festészeti témát feldolgozó alkotás.  2003-ban jelent meg és aratott világsikert A lány gyöngy fülbevalóval című film. Tracy Chevalier 1999. évi történelmi regénye került mesteri filmkockákra Peter Webber rendezésében. Ebben Jan Vermeer van Delft németalföldi festő talán leghíresebb képének születése a téma.

A sztori történelmi hitelessége ködbe vész, ám a festmény remekmű: ehhez nem fér kétség. Ezt a mozit (IMDb 6,9; nálam 8,5 pont) a holland portré-festészet aranykora foglalja keretbe. Gyönyörű színek, külső és belső terek, kiváló színészi alakítások adják az értékeit.

A krónika Jan Vermeer alkotásaiból 32-őt biztosan a saját, és 5-öt talán tőle származó festményként tart számon. Sokan gondolják, hogy a csúcsot a gyöngy-fülbevalós lány képe jelenti.

A mozifilm foglalkozik egy másik Vermeer-kép sztorijával is. Ez a Hölgy két udvarlóval; melyen önmagát lát(tat)ja a festő mohó és fennhéjázó mecénása, ma úgy mondanánk: rátarti szponzora. Neki minden kellene: kép is, lakoma is, s a lány is; miközben a festő és a múzsája közt csak finom, érzékeny lelki kapcsolat alakult ki.

A mecénás foghegyről odavetőleg  beszél egy másik festő-óriás munkájáról is. Ő Rembrandt lenne, aki más témákkal és technikákkal alkot; van is egy utalás a készülő Éjjeli őrjáratra. Ám mindez a filmben csak remek kis mellékszál a gyöngyfülbevalós lány történetéhez.  

Ugyanígy megjelenik a színen a camera obscura, mely felnyitja az olvasni sem tudó cselédlány szemét; lassanként bevezeti őt a képi világ, a színek, fények és harmóniák mesés világába. Csaknem alkotótárssá válik a nő; ellentétben a festő feleségével, aki sem megérteni, sem megbocsátani nem tudja, hogy a férje nem őt festi meg.

A sztori nagyszerűen mutatja be a korabeli holland valóság hétköznapjait is: a szegénység kiszolgáltatottságát, a piaci életet, a vallási ellentétek lappangását, a fiatalok bimbózó szerelmét, a cselédlány-sors megalázó momentumait, a gyermeki gonoszság bűnét és következményeit. Bepillantást enged a mozi egy alkotó művész vívódásaiba, válság-pillanataiba, de a műért és annak tökéletességéért való küzdelme ihletett megoldásaiba is. Griet, a kislány pedig tisztán, egyszerűsége minden őszinteségével eszmél rá arra, hogy a fájdalmat és a nej retorzióját is vállalva bele kell egyeznie a gyöngy-fülbevalós kompozíció elkészítésébe. Szívét adja, testét nem; ez nem korai METOO.

A színészi játék elsőrangú; és nem is csak, bár elsősorban Scarlett Johansson esetében. Mintha neki találták volna ki ezt a filmet, rá szabták a szerepet, és ő angyali tisztasággal meg is jeleníti a múzsát. Kisebb szerep visszafogott, hiteles, méltó megformálója Colion Firth festőként; és a harsány és fölényeskedő mecénás is meggyőzően ellenszenves Tom Wilkinson alakításában. Mellékszereplőként, a festő okos és gondokat elsimító anyósaként kiváló Judy Parfitt játéka is.

A káprázatos képi világ a kockákon szintén mesteri, ez Eduardo Serra keze munkája. A film 3 Oscar-jelölést kapott; egyéb fórumokon díjazták is.

Én lemezen láttam a művet; ám az interneten online-módon is megtalálható. Érdemes; nagyon ajánlom. Megvalósulni látszik a költő meglátása: a mű(vészet) a valóság égi mása.

Adatok: Leány gyöngy fülbevalóval: 2003-ban bemutatott, 100 perces, művészet-történelmi témájú filmdráma. Rendező: Peter Webber. Forgatókönyv-író: Olivia Hetreed. Operatőr: Eduardo Serra. Zene: Alexandre Desplat. A főbb szerepekben: Scarlett Johansson, Colion Firth és Tom Wilkinson.