Áradnak az elismerő méltatások a május 31-én 90. éves filmcézár Clint Eastwood élet(műv)éről. Ebbe a sorba a Mester 2011. évi alkotásának, a J. Edgarnak a jegyzetével állok be.

Döbbenetes dialógusok, veszélyes víziók, hatalmi erőpróbák, visszaélések és  bravúros szakmai újítások foglalják keretbe J. Edgar Hoover történetét.

Munkásságából - a ma a vírusjárvány okozta rendkívüli (jog)rend idején - több mint áthallásos a kulcsemberek totális megfigyelésének, visszaélésre ösztönző aktázásának, s ezzel a politika sakkban tartásának módja-trükkje. Ha elkapták volna, nem le(he)tt volna 48 évig az FBI alapító atyaúristene; 8 amerikai elnök megkerülhetetlen és érinthetetlen bábmozgatója. Világcsoda, amit a bűnügyi tudományok fejlesztéséért és briliáns alkalmazásáért tett. Ellentételül viszont paranoiás, szociopata, anyakomplexusos, korrupt, gátlásos, kíméletlen, aszexuális kisembernek is  tűnt a filmben  a hivatalán túli viszonyaiban.

Az IMDb-én mindössze 6,5 ponttal illetett; nálam viszont 8-ra taksált film promóciója így érvel: „Leonardo DiCaprio remekel J. Edgar Hoover szerepében, aki közel 50 éven át volt az FBI feje; aki nem csak szolgálta, de kedve szerint alakította is az igazságot; félték, tisztelték, bírálták, bámulták. Módszerei egyszerre voltak kíméletlenek és hősiesek; legnagyobb jutalomnak pedig a világ elismerését tartotta. A zárt ajtók mögött azonban Hoover olyan titkokat rejtegetett, amelyel lerombolhatták volna a nimbuszát, tönkre tehették volna a karrierjét és az életét….J. Edgar a világ leghatalmasabb embere….először tudhatjuk meg az igazságot a 20. század egyik legnagyobb hatalmú nemzetközi alakjáról; akinek gondosan titkolt magánélete ellentmondásban állt a külvilág felé vetített konzervatív és makulátlan képpel; és aki megszállott vezetőként, elhivatott újítóként meghonosította a .. modern nyomozási módszereket.”

Megjegyzés: 1. a film dermesztő erővel mutatja be azt a vékony pallót, majd különbséget, mely az elhivatottságból kinövő megszállottság terén előállt. Mindezt DiCaprio élete (egyik) legjobb alakításával tette vászonra. A többi sztárszínész is briliáns játékot ad. 2. Mellesleg, több, mint 30 fős csapat gondozta a szereplők külső megjelenését. Szinte csoda, amit tettek az időutazásokkal teli sztori színészeinek metamorfózisait illetően. (A film egészének elsőrangú minőségét amúgy több száz főnyi stáb /is/ szolgálta.)

E jegyzetben felvillantom a film pár kulcsmomentumát, olykor csupán egy-egy dialógust idézve. Hoover fixációja szerint több ízben karnyújtásnyira voltak csak a világháborútól; kell tehát a hatalom (mármint az övé!).  Ő egyszerre kívánt az elnök szövetségese és ellenpontja lenni. Ars poetica-ja volt Edgarnak /talán nem véletlen az „edgározás”; gondoljunk csak a misztikus EDGAR Allen Poe-ra/, „néha el kell térni a szabályoktól”. Sőt többször /törvénysértő) utasításba adta: „nyugodtan figyelje csak meg azokat a köcsögöket!”

Mindebben a fiát oda-vissza túlszerető, bigott módon vallásos édesanyja bátorítja is: „Csak higgy magadban!” Ám ugyanez az anya érezvén a bajt, kinyilvánítja: „Inkább legyen halott fiam, mint KISHOMI” (azaz homoerotikus orientációjú férfi)! Örökre megpecsételi a gyermeke sorsát ezzel.

Hoover axiómája még: „ha egy bűnös megússza, a többiek is ugyanezt hihetik; ezért soha nem!” Önmagára ezt sose vonatkoztatta. Keménysége, szakmai hitele, gőgje és  eredményessége több ízben a főnökét, a mindenkori igazságügy-minisztert is meghátrálásra késztette. Mégsem tudott pozitív választ adni a végzettségét illető bizottsági kérdésre, viszont ellenvetette: „a többi minisztériumhoz képest mi, a bűnüldözők még hasznot is termelünk”. Be lehet ültetni vajon ezt a honi  szakmai és politikai miliőnkbe?! Ki van kiért, kié a hozzáértés, s ki a pecsovics, ha élre állnak a dolgok?!

Ismerős vajon, hogy illegális akta készül arról, aki potenciálisan veszélyes lehet; nem az ügyre, hanem a főguru(k)ra nézve?! Számít vajon az alap-dilemma: a személyek joga az első, avagy ellenük /és nem az érdekükben/ az intézmény védelme? A korai PR pedig ide vezetett, hogy a „felkerültünk még a kukorica-pelyhes dobozra is”. Aztán jöttek az álhírek és álságos, dühödt híresztelések, hogy tönkre tehessenek bárkit; történetesen a filmben Martin Luther Kinget.

Hooverről mondták: „…nem ismerte be, de a szociopaták nem is szoktak semmit se beismerni”. Hooveri bonmot: „Sose csökkenhet az éberség!” Aduász: az Amerika-ellenesség, a kommunizmus, a bolsevik veszély; akár van, akár nincs. E veszély: már rögeszme. Ismerős?   Pillanatnyi, árnyalatnyi megvilágosodás azért adódott nála: „Elpusztítok mindent, amit szeretek?”

Döbbenetes az a betét, mely Nixonról és a később bukott elnök reakcióiról szól.  Csak ez érdekelte: mi van róla az aktákban? Válasz: miféle aktákban? Elnöki „kérés”: egyes újságírók lehallgatása. Csend; majd, ha az állami nem megy, jön a magánmód, s vele a Watergate. Nixon igazi énjét tűpontosan kifejezi, ahogyan cinikus mosollyal fogadja Hoover halálhírét: „Meghalt a hülye, vén köcsög!” Elnöki búcsúbeszédében Nixon mégis Hooverről ömlengett; nyilván arra is emlékezvén, hogy nem sikerült megtalálniuk az FBI-főnök titkos aktáit. Hátha később? Mi is az igazi fegyver; nem mindig a puska. Mondhatnók; megérdemelték egymást?!

Nézzék csak Nixont!

Csúcs-pillanat a filmben a 37. elnök beiktatásának képe. Hoover a balkonról lekezelően, fölénye tudatában is sóvárgó tekintettel nézi a ceremóniát. Magát érzi előbbre valónak?! Joggal?

Amikor pedig a leghűségesebb embere szembesíti konkrét hibákkal és bűnökkel, csak ennyit hoz fel mentségül: „Megmentettem az országot”. Morális bukása, szükségszerű magára maradása egyszerre drámai és szánalmas. A kibontakozó és manipulációkra is kész tömegmédia Hooverről, s tetteiről ezt vallotta: „A legnagyobb sztori a feltámadás óta, de lehet, még annál is nagyobb!” Alig(ha) igaz ez, de filmes „emlékműve” évtizedekre helyre tesz egy férfit, aki már és még életében önmaga szobra is megpróbált lenni. Eastwood főhajtása jogos; mindkét tekintetben.

Lemezen és online is megnézhető a mű.

Adatok: J. Edgar: 2011-ben bemutatott, 137 perces, monumentális életrajzi dráma. Rendező: Clint Eastwood. Forgatókönyv-író: Dustin Lance Black Operatőr: Tom Stern. A főbb szerepekben: Leonardo DiCaprio, Armie Hammer, Naomi Watts, Judy Dench.