Fülszöveg: „Vajon húsz év mindig ugyanazt az időtartamot jelenti? Mikszáth Kálmán nevezetes politikai karcolatai húsz évvel a kiegyezés után íródtak, amikorra a nagy össznemzeti lelkesedést már feledtette a hétköznapok gondja: az ország eladósodása, a pártok szétesése, majd újak keletkezése. A politikusi glóriák csillogása elveszett, bizony sok új honatya csalafinta módon szerezte meg a szavazatokat, sokan voltak már a Tisztelt Házban, akik a képviselőségen kívül más jövedelemmel nem rendelkeztek.

1886-ban a szintén képviselő Mikszáth magáévá teszi a keleti bölcsek életfilozófiáját: ha nagyon bele vagy keveredve valamibe, hátrálj ki belőle, nézd meg kívülről, messzebbről. És amit ekkor látott, leírta: hol szarkasztikus humorral, hol finom iróniával, de mindig eleganciával, mindig hidegvérrel forgatva a kihegyezett tollat, akár Tisza Kálmán bajuszát rángatta meg, akár Istóczy Győző kirohanásait gúnyolta ki. 2010-ben azzal a szándékkal adjuk újra közre "A Tisztelt Ház"-at, hogy "a mi húsz évünket" is nézzük meg amúgy mikszáthosan. Éppen ideje, hogy azon, amibe 1990 óta bele vagyunk gabalyodva, távolabbról szemlélve tiszta szívvel nevessünk egy jót. Jankó János korabeli karikatúrái segítőtársaink lesznek a kor nagyszerű és kisszerű figuráinak felidézésében.” /Kiadói ajánlás a neten az Alexandra Kiadónál is jelzett, illetve a Luna-könyvek sorában a Noran-nál  kiadott kötetet illetően/ Mikszáth Kálmán remek írói-politikai arcéléről és meglátásairól/.

Színigaz; ami 2010-ben idézetként és megjegyzésül a könyv ajánlásában áll! Kiegészítés: a mulatságos és a nevetséges itt sem szinonimák.

2020 nyarán a mű felidézésének, sőt friss(ítő) felfedezésének, továbbá  a benne foglaltak 135 évvel későbbi olvasói egybevetésének itt van az ideje. Mindenkinek meglehet a saját  élménye és értelmezése. Nem jogösszehasonlító leltárkészítésre vállalkozom. Szemezgetek innen és onnan - rábízva az értékítélet-alkotás az olvasóra.

Még nem Mikszáth karcos művével indítok. Előttem öt jó kötet a magyar parlament(arizmus) viselt(es) dolgairól.

1. Elismeréssel említem meg Soltész István 2012. évi bibliográfiáját „Az alkotmányról, az Országgyűlésről, a központi állami szervekről és a választási rendszerről.” Bár csak azok is merítenének belőle, akik a Ház mindenkori alkotói.
2. Kukorelli István és Smuk Péter munkájaként az Országgyűlés Hivatala 2010-ben kiváló összeállítást jelentetett meg A magyar Országgyűlés 1990-2010 címmel. Alcímük: Öt parlamenti ciklus története.

Miféle gondolatok, idézetek találhatók benne? Például a170. oldalon, Dr. Boross Péter miniszterelnökként ezeket is mondta: „Nem volt könnyű tehát az átvett örökség. Ehhez képest – nem tagadva a meglévő súlyos feszültségeket – más az a hagyaték, amelyet átadunk…A történelmi mértékű társadalmi-gazdasági változásért a vállalt árat meg kellett fizetnünk. Soha nem hallgattuk el a nemzeti jövedelem csökkenését…” Őszintén érvelt 1994-ben az akkori, átmeneti miniszterelnök!

3. és 4.: Kukorelli István szerkesztésében, kiváló fejezet-szerzők közreműködésével több kiadású: mérvadó, értékálló tankönyv jelent meg Alkotmánytan címmel (pl. 1999-ben és 2007-ben). Egy-egy idézet szemlélteti az időtálló minőséget; mondhatni axiómákat.

3.1. Az 1999. évi tananyag (!) a 243. oldalon, a hatalommegosztást taglalva megállapítja: …ez az eszmerendszer, amely az újkori megfogalmazásától kezdve az értékszemléletet, az értékmozzanatot viszi egyrészről a politikai gondolkodásba és intézmény-építésbe, másrészről pedig a politikai intézmények működésébe.” /ti. a hatalommegosztás/ „olyan mozzanat, amelyet a népszuverenitási elméletekben rejlő többségi elv, illetve ennek kizárólagossága, a parlamentarizmusban rejlő determinista, illetve avantgárd megoldások háttérbe szorítanak, helyettesítenek vagy teljesen kiiktatnak.”

Vessük össze 1999 s majd 2020 honi viszonyait!

4.1. A 2007. évi tankönyv a 376. oldalon aranyszabályként rögzíti: „A többpártrendszerre épülő parlamenti demokráciák alkotmányai általában így írják körül a képviselői mandátumot: a honatyák a nemzet képviselői, az egész népet képviselik. Minden kötött mandátum semmis, a mandátum közjogilag szabad. Ezek az elvek jellemzik a magyar alkotmányjogot is.”

Mármint tananyagképpen. Ám a közel 200 parlamenti képviselő döntő /”bátor”/ többsége  - úgymond – magára nézve nem legitimálja a megbízatás autonóm lényegét, jogállásuk alapját. Alkalmasint zömük ezt nem is ismeri. Halbiológusnál ez kínos, jogvégzettnél szégyen.

Kérdés Mikszáth korára, művére és annak parlamenti közegére visszautalva: ment-e előrébb - közjogi és politikai érdemét tekintve - a kiegyezés utáni Magyarország? Továbbá a jelenlegi intézményes felállás, de jure, és de facto  - történelmi tükörképben -  fair joggyakorlat-e? Törik már a tükröt is?!

A vidám sztorizásból adódik-e tanulság, példa az egykori könyv és a mai valóság terén? Derűsen rátapintani a bornírt lépésekre sosem kár. Más dolog, hogy tud-e és akar-e okulni a múlt üzenetéből a mai (ki)választott közerő? Ama bizonyos, a T. Házban ülő nemzethy válogatott; önálló pisszenésre sem kapható, minősített többségű képviselők kara, hada? Nincs jele!

Akkor inkább jöjjön Mikszáth! „Víg élet volt itt valaha régen. Mikor még nem fáradtak bele az emberek annyira az alkotmányba, mikor egyformábbak is voltak: nem tarkította annyi kapaszkodó és felkapaszkodott úr a csoportokat. Kevesebb hiúság volt és több kedély. Derült világa volt a parlamentnek. Mindenki azon törte magát, miképp lehetne kellemesebb a többinek; most azon igyekszik mindenki, hogyan előzhesse meg a többit.”

Mikszáth lendületes, humoros, kreált hozzászólása a Bevezetésben a 7. oldalon: Helyesen mondá egy ízben Pulszky Ferenc: sok dolog optikai kérdés a Házban. Én még azt toldom hozzá, hogy maga a Ház is optikai kérdés, még magában a Házban is. Hát még a Házon kívül.

Sok embert tartanak nagyra a Házban, ki semmit sem ér. És sok embert tartanak kicsinek a Házon kívül, aki sokat ér. Sem azok nem látnak egészen tisztán, akik bent vannak, sem azok, akik künn vannak. (…) Hiába rázza fejét a t. miniszterelnök úr. ( Zaj, ellentmondások a jobb oldalon.) Bocsánatot kérek, ha nem jól látom.”

A 14. oldalon számvetés jön. „Mesterségük szerint felosztva, legtöbb jut be a Házba azokból, akik semmi mesterséget sem tanultak. Azután a prókátorok következnek, ezekből mindég van vagy negyven, az újságírókból körülbelül húsz szokott bejutni, a papokból huszonöt, a mágnásokból negyven-ötven, a legnagyobb rész még mindig a dzsentri.” 

A 15. oldalon még fokozza a szerző: „Róth Pál azzal tette magát híressé, hogy mandátum helyett tévedésből egy háromezer forintos kontót nyújtott be a Ház elé. Az egész ország kacagott ezen, de azért Róth Pált mégis igazolták.”

Mostanában, a választást követő mandátum-igazolás idején egy tréfa (!?) a T. Ház alakuló ülését köszöntő feliratot - egy kvízműsor szlogenét átvéve - ekként adná meg: „Legyen Ön is milliomos!” Pénz beszél?

Mikszáth a 42. oldalon A Generális című fejezetében írja: „Így nevezik egymás közt a miniszterelnököt a mamelukok, mintegy ki akarván fejezni a vak katonai engedelmességet: hogy követik éjjel-nappal, szárazon és vízen (de nem vízen és kenyéren). Tíz éve uralkodik már felettük. Feje a piros széken fehéredett meg. Tíz éve eszi a legédesebb kenyeret, melynek a neve hatalom, és sem a kenyér nem lett kisebb, sem az ő étvágya nem lett rosszabb.”

Boldog békeidők?!

A mű záró blokkja is ütős. A 139. oldalon ez áll: „Éppen tegnap este tett a miniszterelnök egy praktikus indítványt a klubban, hogy azon eshetőséggel szemben, ha a szélsőbal egészen kiveszne a jövő választásoknál, a párt a maga kebeléből válasszon tíz mamelukot, akik külön napidíj mellett tartoznak függetlenségiek lenni, szidni a közös ügyeket, fenntartani és hangoztatni az ős szélsőbaliak hagyományos követeléseit és reményeit.”

Tovább is van, de nem mondom még; ajánlom a kötetet tüzetes kivesézésre!

Adatok: Mikszáth Kálmán: A Tisztelt Ház -Jankó János rajzaival. Noran Kiadó 2004. Kft. Budapest, 2010. Könyvtárakban, antikváriumokban fellelhető, neten megrendelhető. Az idézett közjogi tananyagok egyetemek jogi karain megtalálhatók.

A kép a kötet hivatalos borítója; köszönet az átvételéért.