A film hivatalos plakátja a Médiaklikk honlapján

A mozi 71. percénél Olgi felvilágosítja Klárát, a kislányt az összekommendálásról. Ez ott egy férfi és nő összekerülését illeti. A bizarr kifejezés talán analógiaként is értelmezhető: összehoztak egy közepeset felülmúló (kurzus)filmet.

Meglátásom szerint kettős megfelelési attitűd és mód hatja át a kockák számottevő részét. Úgy, mint megfelelni a honi 50-es évekről a nyugati demokráciákban rögzült drámai képnek; és esetleg megfelelni a mai politikai visszatekintés üzemmódjának is. Utóbbit feltételezhetővé teszi a film promóciója, s egy büszke gesztus is. Hadd tessék mindenkinek: 7 napig az állami médiában ingyen megnézhető. Ez utóbbi fontos és jó lépés.

A mozijukat a filmesek sok sötét tónussal, illetve  képpel, ugyanakkor jó színészekkel valósították meg; egészében véve minőségi végeredménnyel. Mindezt az IMDb-én - igaz, mindössze 603 voks nyomán - 7,3-as érdemjegy honorálja; némiképpen lelkes(ítő)en. Nálam 6 pontos.

Értéke a jó színészi játékok sora. Főleg Szőke Abigél friss arcéle hatásos és ígéretes. Hátránya a műnek a valóban sötét Rákosi-diktatúra emberi  (?) viszonyainak sokszor pőre, divatos, didaktikus látásmódja; több(ször) direkt dialógusa, illetve elmesélése.

1948-tól 1953-ig tartó ívet fog át a sztori. Kulcsa egy 16 éves lány és egy középkorú nőgyógyász férfi – mindketten elveszítették a szeretteiket – egymás iránti kapcsolat-építése. Erről írják a többi közt a promócióban /kivonatos idézéssel/: szívszorító az egymásra találás története; az idő múlásával körülöttük lévő világ újra veszélyessé válik. Ott a kérdés: vajon túlélik-e múlt és a jövő (sic!) tragédiáit, ha összekapaszkodnak azok, akik még megmaradtak.

Megjegyzés: A születésnapi (?) torta egy szem gyertyája minek számít?

A zárójelenet hat fős szirupos, idillikus, pohárköszöntős ünneplését összekapaszkodásnak tekinteni túlzás. A fináléban Klári hangtalanul villamosozik. Az után, hogy a férfi korábban azt ajánlja neki: ha őt elvinnék, a lány azonnal üljön villamosra. Sokkal inkább szól a sztori a sorsok gubancáról, mint a jelképes megmaradásról. Megmaradni és otthon maradni; nem disszidálni nem ugyanaz! Pepének még a bécsi üzletnyitást is belengetik, Sztálin halálán ujjongva. ’53 táján, nem 2004 után és nyomán?!

Sok az extrém dialógus a filmben; ömlik a verbális agresszió a lány szájából. Filozofálgatás folyik arról, hogy a k..va fél vagy nem fél. Mesterkéltnek hat több jelenet: a hazugságról, a sakkjátszma során, a különcködésről, életkorról. A poénkodás sem nívós: a lány a doki szerint 5 és 70 év között bármennyi tud lenni.

A panaszt hozó, cuccokat kunyeráló idős hölgy prolik közé való kitelepítést emleget. Férfi és kislány a nemi aktus elemeit taglalja, vulgárisan. Csúcspoén a tánctanártól, leszólva valakit: -Annyira tiszteli a ritmust, hogy nem lép rá! Naivitás: bécsi csokiboltból való az édesség; mire a lány a seftelő Pepének: -Ezért még le is ültethetnek. Kicsit később  előkerül a nyugati, ajándék: a nejlonharisnya is.

A diktatúra ábrázolása a telefon, illetve zsinórjának elmismásolásával jelenik meg; és éjjel elviszik a szomszédot. Később a főkönyvelőt is! Öreg orvos mondja a főhősünknek, a barátjának: 3 kollégáról kell jelentenie; az egyik te vagy. Aztán ebben maradnak?! A sport(politika) is előkerül; a 103. percben győzelmekről szól a lelkesítés. Kicsit, mint amikor sematikusan harcolnak a sematizmus ellen.

Mindazonáltal, a filmből vett, bár másra utaló, szó szerinti idézet lehet a zanza: nem jártunk rosszul egymással. Alkotók és nézők. Ennyi!

Adatok: Akik maradtak; 2019-ben bemutatott, 83 perces, díjakat nyert, történelmi témájú magyar filmdráma. Rendező: Tóth Barnabás. Forgatókönyv-író: Muhi Klára és Tóth Barnabás. Operatőr: Marosi Gábor. Zene: Pirisi  László. A főbb szerepekben: Hajduk Károly, Szőke Abigél, Nagy Mari, Horkay Barnabás, Simkó Katalin és Lukács Andor.