„ Ha te akarsz lenni a dzsungel-király, nem elég, ha csak játszod a királyt. Tényleg királlyá kell lenned. Kételynek nincs helye, mert a kétely káoszhoz vezet, az pedig bukáshoz.” Ez a fő-fő maffiózó: Mickey Pearson /Matthew McConaughey/ belső monológja az Úriemberek (The Gentlemen) című film indító szentenciája; utalással Rudyard Kipling remekművére, a Dzsungel könyvére.
Ám alighogy elhangzik az erős ember(ek) ars poetica-ja, pisztolygolyó hatol a fejébe. Vércseppek borítják el a söröspoharat és az ecetes tojásételt. Így múlik el a világ dicsősége? Nem, még csak az sem; a bűnök világának természetes kiválasztódási törvénye nyer igazolást.
Guy Ritchie 2019. évi jellegzetes gengszterfilmje mától látható a Netflixen; jó ideje megnézhető az online filmbarátok zárt csoportjában is. Nem tucatmű.
Maffia-történetet százszámra látni, jót és rosszat is. Az sem ritka, hogy ilyen alkotásban a krimi, a dráma, az akciódús sztori és a vígjáték elemei sikeresen ötvöződnek. Ami Guy Ritchie filmjeit mindezek fölé emeli, az főként a nagy dumák durva igazsága. Ebben a jegyzetben ezekből mutatok be egy jelentős és jellemző csokrot.
Fletcher ajánlatot tesz: Hugh Grant és Charlie Hunnam
A haszonleső újságíró: Fletcher /Pazar megformálója Hugh Grant/ végtelenül színes, hátborzongatóan életszerű, félelmetes, ugyanakkor sorsbeteljesítő és általánosítható jellemrajza így szól Mickey Pearson fejlődéstörténetéről: „Okos, de szegény…. rálelt a hivatására, csibész egy hivatás ez… ő a rossz kisfiú, majd rájön, hogy ez milyen prímán megy neki. Kristálytisztán tudja, mit akar és ügyesen ellavíroz a mi kis bonyolult kultúránk útvesztőiben. Tudja, hogyan kovácsoljon előnyt az előnyeiből. Éhes vadállat, erős és könyörtelen, gyors és ravasz, karizmatikus és okos…. Muszáj volt rosszalkodnia, hogy eljusson ide, hogy tekintélyt szerezzen, hogy megmutassa, hogy nem csak egy fogpaszta reklám. Nem sz.rozott, az egyszer biztos. …..Ha beengeded a tyúkólba, vér és tollak lesznek mindenütt…És ebben az új világi úttörő szellemben haladt előre. Így indult be a karrierje, majd válaszúthoz érkezett. A kényelem és az életközép megrontották…”
Még egy - nem okvetlenül igaz – kulcsmondat hangzik el a gengszter észjárását, időszámvetését illetően: „Tudtad, hogy Amerikában az alkohol-tilalom feloldása után tizenöt évbe telt, míg a kínálat utolérte a keresletet.”
Biztos? Csuda tudja, de a bonmot szemléletes önigazolás lehet máskor, másoknál is. Aki időt nyer…!?
Mickey Pearson tárgyal
Nem kenyerem az izzadtságszagú aktualizálás. A mozit tovább-gondolni mégis érdemes. Lehet látni azonos, illetve hasonló alakokokat és trendeket Amerikán és Londonon túl is. Pár ide vonatkozó megjegyzés:
- Igen, a vasmarokkal uralkodó kényszerpályára kerül; gyengeségnek a jelét nem adhatja, konszolidálni nem(igen) képes, nem hajlandó. Önmaga epigonjává, sőt paródiájává is válhat. Még nem fogatlan alfahím, de már nem is sérthetetlen, megkérdőjelezhetetlen előljáró. Kitelik az ideje; akár megérzi, akár nem.
A bukást ugyanakkor mégsem csak az ellágyulás, hanem az értelmetlen akarnokság, a kontroll-vesztett ego műhibáinak sorozata is elhozhatja. (A bukás és a távozás szét is válhat.) Öntelten összeszedhet a falkavezér annyi ellenséget és büntetőpontot, amennyi átbillenti a mérleg nyelvét. Az pedig őt kibillenti vélt biztonságából; oda juttatja, ahová való. Irodalmi parafrázis: valójában mind a jónak, mind a rossznak ezerféle arca, megjelenési módja és ideje lehet.
2.Például azért szeretik a minőségi maffia-történeteket a nézők, mert minden vérgőzös gubanc ellenére végül igazságot szolgáltatnak bennük.
3.Az is érv lehet, hogy a fent említett „rossz kisfiúk”, saját bátorságunk híján - szinte helyettünk is meg merik és meg tudják tenni azt, amit az átlagember meg sem kísérel. Látszólag különbek, tökösebbek a delikvensek, mint mi nézők volnánk: lenne mit irigyelni. De aztán - a művekben - helyreáll a rend. Úgy summázhatunk, hogy lám, mégiscsak érdemes(ebb) volt morálisan a jó oldalon állni, maradni. Erkölcsi tanulság?!
A Port.hu-n a film ismertetője így szól: „Amikor híre megy, hogy az amerikai drogkereskedő, Mickey Pearson (Matthew McConaughey) túl akar adni szuperjövedelmező londoni marihuána birodalmán az egész alvilág felbolydul. Rengeteg lóvé forog kockán, nem is csoda, hogy a gengszterek között kirobban a harc. Bérgyilkosok, kisstílű bűnözők, nagypályások, dílerek, mindenféle kétes alakok bukkannak fel a meggazdagodás reményében. A helyzet kezd igen csak eldurvulni: egyre több hulla potyog, egyre több fegyver kerül terítékre, ám azt mégis nehéz lenne megjósolni, hogy végül kinek a kezében landol a csinos drogbiznisz. Guy Ritchie, A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, a Blöff, a Sherlock Holmes-filmek rendezője a mozirajongók nagy örömére visszatér a gyökereihez, és a stílushoz, ami annyira jól áll neki, és a színészeinek. A szereplőgárda most is zseniális: Matthew McConaughey, Hugh Grant, Charlie Hunnam, Colin Farrell, Michelle Dockery, Henry Golding.”
Aláírom. Zseniálisan érez rá a nézői igényre Guy Richie a filmjeiben; s ez esetben is. Dzsentlemenjei az IMDb-én 7,6-tól 8,5-ig tartó elismerő minősítésekkel szerepelnek.
Apropó, úriember; mit ad ki a netes kereső, ha ezt a szót beírjuk? Egyfelől az ismert szólást: „úriember nem csibész”. Másfelől így értelmez: „lényegében a megbízhatóság és az udvariasság szinonimája ez a szó.” Akkor lennénk boldogok, ha ezt 2021-ben általánosan és lokálisan aranyigazságnak tekintenénk.
Jeremy Strong és a nagyszerű Matthew McConaughey
Mickey Pearson akcióban
Michelle Dockery és Matthew McConaughey
Adatok: Úriemberek /The Gentlemen 2019/ 113 perces, jó magyar szinkronnal ellátott gengszterfilm, krimi és akció-dráma. Besorolása: 18+ év. Főbb alkotók és közreműködők: meghatározó producer, forgatókönyv-író és rendező: Guy Ritchie. Főbb szerepekben jó színészek: Matthew McConaughey, Charlie Hunnam, Jeremy Strong, Michelle Dockery, Colin Farrell, Hugh Grant, Henry Golding, Jason Wong, Eliot Sumner és Eddie Marsan.
Látható a Netflixen.
A képek a film különböző nyilvános megjelenítéseiről valók, köszönet értük.
