Itthon éppen fogcsikorgató hideg van, de nincs mínusz 56 fok. (Ötvenhat amúgy se legyen.) Odalent Délen, a póluson, a film szerint volt és van ennyi. Talán felmelegítheti a lelkeket az Amundsen című életrajzi dráma, mely 100 évvel ezelőtti kalandos felfedezésekre tekint vissza.
Norvégia - miként ezt a jellegzetesen sajátképi alkotás is mutatja – egy méltóságteli, jól működő, önmagát és a világot reálisan szemlélő ország, mely megbecsüli, mégsem hiszterizálja a hőseit. Képes és hajlandó a nagy tettek sötétebb hátterét művészi eszközökkel bemutatni; nincs igazolási-igazodási kényszerben.
A 2019-ben készült Amundsen-mozijuk pont ilyen: nem világszenzáció, mégis jó; az IMDb-én 6,2 ponttal van jelen. Talán többet is érdemelne. A napokban adták ki itthon dvd-én; megnézhető a neten online formátumban is.
Korrekt alkotás, s mint ilyet, feltétlenül ajánlom; főként a tudomány és az emberi próbatételek iránt érdeklődőknek. Meg azoknak, akik Szophoklésszel vallják: sok van, mi csodálatos, de az embernél semmi nem csodálatosabb.
Amit látunk, látványos, többrétű kosztümös megemlékezés és visszatekintés. Igazi jéghideg északi alkotás, mely emléket állít nagy felfedezőknek. Kalandjaik és megpróbáltatásaik képét nyújtja; s közben egy család-dráma keretében ízlésesen tár elénk emberi célokat, küzdelmeket, kapcsolatokat és azok következményeit.
Amundsen laudációjában hallható: ő az első ember, aki - és hosszan sorolják e nagyszerű kalandor és kutató érdemeit. Elsőként a Déli pólus meghódítását, melynek pikantériája, hogy Amundsen 35 nappal előzte meg ebben az ellenlábasait. Amundsenhez köthető az Atlanti és a Csendes óceán közötti Északnyugati Átjáró elsőkénti áthajózása; egészében véve pedig ő volt minden idők legnagyobb sarkvidéki felfedezője is.
Az igazi Roald Amundsen a jégen
Délen kemény hajózás után, majd kutyaszánok révén pionír volt. Az Északi pólus felett elsőként szállt át léghajóval; habár mind e közben, csalódottan már odalent emberi lábnyomokat is felfedezett. 56 évig élt, történelmi szerepét Norvégia, s benne a királyi család is méltóképpen elismerte.
Az Amundsen-mozi színvonalas kalandfilm is. Mégsem pusztán a sarkvidékek meghódításának vetélkedését mutatja be, hanem történelmi személyiségek emberi erényeit és hibáit is pátosz-mentesen felvonultatja.
Összehasonlítva a Sarkvidék című, szintén a témába vágó mozival, látványvilágban és izgalomban kiegyenlítik egymást; ám az Amundsen politikai és gazdasági hátteret is nyújt, bár ezt kissé hosszan és didaktikusan teszi. Több ízben felemlíti a film az Északnyugati Átjáró problematikáját, melyben világsikert arató művek (Kenneth Roberts-könyv és Spencer Tracy-film) is születtek.
A Déli pólus meghódításában szerepet játszó híres hajó, a Fram (Előre!)
- évi dátummal (!) a mű felénél elhangzik egy időszerű szentencia, prognózis és intés: „A természetet nem lehet meghódítani. Muszáj rábízni magunkat”. Majd még kiegészítés jön: „Ami az Északi és a Déli sarkon van, az kihat az egész Föld éghajlatára.” David Attenborough sem mondhatná ma másként.
A film, nem mellékesen bepillantást nyújt az eszkimók életébe. A jég hátán is évekig, épp csak megélve utal a kutatók elviselhetetlen magányára, avagy szánhúzó kutyák sorsára. Jegesmedve támadást érzékeltet; jégbölcsőből ember, testvér (!) kiszabadítását adja. Foglalkozik a skorbut felismerésével és kezelésével. Képeket nyújt a korai repülés kihívásairól.
Főként pedig felvázolja az öncélú, saját örömre, dicsőségre történő felfedezés és mellette, de inkább vele szemben a tudományos, gyakorlati hasznosság dilemmáját. Ízelítőt kapunk a norvég humor két gyöngyszeme által. 1.Fenséges fogadáson mondja hölgy epésen a férfinek: „Halott ember létére jól néz ki, Kapitány!?” 2. Az Északi sarki próba tréfás indoklásául így szól a híres felfedező: „Valakinek ki kell deríteni, hogy a Mikulás tényleg ott lakik-e?” Szerethető mozi ez; nem vagyunk ilyenekhez szokva.
A művet végig kíséri két testvér: Leon és Roald Amundsen szellemi-morális párviadala. Leon (a profi?!) gazdasági szemüvegen szűr át mindent. Roald, az álmodozó-felfedező köp erre, megy, menne előre. Olyat akar tenni, bármi áron, amit előtte még senki. Ez áldozattal jár, emberáldozattal is, ám ez őt hidegen hagyja. Igaza (lett) volna? Talán igen, talán nem, de tény: így is, úgy is történelmet írt(a volna).
E filmen túl is örökérvényű dilemma: mi hajtja a felfedezőt, ha lát valamit, amit meghódíthat? Elég neki, hogy a kihívás ott, előtte van. Tisztességes munka a film azért is, mert nem titkolja el: bizony emberveszteség is fémjelzi a nagy felfedezések útját; s benne felesleges, értelmetlen halál is jelen van. Hát még, ha hozzávesszük, hogy nem csak siker, de áldozatos kudarc is adódik, mely lelkiismereti kérdéseket is feszeget.
Nem vonalas hőseposz az Amundsen-sztori.
A film promóciója – enyhe túlzással – ezt írja: „A huszadik század első évtizedében versenyfutás indult a Föld legészakibb és legdélibb pontjának felfedezéséért. Az ismeretlent szeretné meghódítani Roald Amundsen (Pál Sverre Hagen) is, akit hihetetlen erővel hajt a kalandvágy. Espen Sandberg nagyszabású filmje nemcsak a kivételes kutató élettörténetét és korát mutatja meg, de hihetetlen expedíciói mellett megismerhetjük a múlt század egyik legnagyobb felfedezőjének ellentmondásos személyiségét is. Az izgalmas és látványos film női főszerepét Katherine Waterston alakítja.” Kiegészítés: fontos szereplő még az Amundsen-fivér alakítójaként Christian Rubeck. is.
A kétórás film zárómozzanata konkrét adatokkal való tisztelgés Amundsen és elszánt, bátor követőinek élete és munkássága előtt.
Itthon, ahol hamis hőseposzok készülnek, tanulhatnának a norvégoktól hiteles történelem-ábrázolást.
Roald Amundsen 1908-ban
Adatok: Amundsen; 2019-ben készült 120 perces, 12 évhez kötött életkori minősítésű, jó magyar szinkronnal ellátott történelmi kalandfilm és életrajzi dráma Írta: Ravn Lannesskog. Rendezte: Espen Sandberg. Főbb szereplői: Pál Sverre Hagen, Christian Rubeck, Katherine Waterston.