Tim Burton Golden Globe-díjas filmje a Mester talán legjobb alkotása. Megtörtént esetet dolgoz fel; oly’ annyira, hogy a mű végén - az alkotók listáját megelőzően - látható az igazi Margaret Keane és az őt alakító Amy Adams közös fotója.
Ő az igazi Margaret Keane
A film fülszövege így szól: „ Tim Burton rendezésében érkezik a Nagy szemek, amely a történelem egyik legnagyobb szélhámosságának elképesztő, igaz történetét meséli el. Az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején Walter Keane, a festő /a kétszeres Oscar-díjas Christoph Waltz/ hihetetlen népszerűségre tett szert a műgyűjtők körében; mi több, a művészetek piaci jelenlétét is forradalmasította nagy szemű lelencgyerekekről készült festményeivel. Azonban hamarosan fény derül a bizarr és sokkoló igazságra: Walter képei valójában a felesége, Margaret /az ötszörös Oscar-jelölt Amy Adams/ munkáját dicsérik. A Nagy szemek kettejük viharos kapcsolatának fordulatos, szellemes és színpompás tablója, valamint a XX. század egyik legabszurdabb perpatvarának a zajos krónikája”.
A fenti ajánlás alig(ha) túlzó. Magának a jogi perpatvarnak, azaz bírósági tárgyalásának a jelenete egyszerre dermesztő és igazságosztóan leleplező. A bölcs bíró - mondjuk így – a szarvánál ragadja meg a bikát.
Egy hat évvel ezelőtt készült jó mozi önmagában mégsem lenne túl érdekes és izgalmas ma itthon. Kivéve, ha az egyetemi művészvilág drámai konfliktusa, a valóság és a hamisság kölcsönhatása; avagy az ethosz és az erőszakos nyomásgyakorlás küzdelmének példája nem lenne tanulságos, figyelmeztető és bátorító. Erre utal a jegyzet címe, melyet alapigazságként egy okos szkeptikus mond a vitában. Nem kiszolgálni, hanem felemelni a küldetése a művészetnek.
A pénzéhes és cezaromániás álfestőt, a férjet a hírnév mozgatja: -Adódik egy lehetősség, remegek az izgalomtól. Walter Keane, a csaló a megalomániáját kibontva oktatni próbál: -Michelangelo vajon nem tudta, hogy gólt lő /sic! A szerző!?/, amikor hanyatt fekve évekig festett a Sixtus-kápolnában. (De most komolyan: hogy jöhetne közös nevezőre egy zseni örök idejű mennyezet-freskója egy szemérmetlen csaló üres önbizalmával?!) Az viszont csakugyan művészet, ahogyan ezt a piti alakot Christoph Waltz színészileg megjeleníti. Nem marad el mögötte Amy Adams decens játéka, meggyőző szerep-értelmezése és -formálása sem.
Walter Keane-nek a bukása törvényszerű: mint mindenkié, akinek semmi nem elég. Vele szemben az érzékeny, csak fizikailag gyenge nő fokozatosan rájön a bizarr képeken, sőt a képmutatáson túl is a dermesztő helyzetére, és odavágja: -Minél többet hazudsz, annál kisebbnek tűnsz. Megszólal a narrátor: -A leleplezés rosszabbnak tűnik, mint maga a bűn. Arra mondja, akinek a végzetes önképe ez: ő a holnap klasszikusa lehet.
Vajh’; ez az kétféle attitűd az SZFE-körüli szócsatában nem pontosan ugyanígy polarizál(t)?
Egy jelenetsorra és a verdiktre utalnék. Nem csak a moziban van az úgy, hogy a megátalkodott rosszfiú a jogi párbajban rossz ripacsként domborít. Észre sem veszi, hogy hol van, és miként csinál bolondot magából. Itt (is) ez történik. Vele szemben a volt neje az őszinte emberek esendőségével szól; próbálja igazát és méltóságát megvédeni.
A jogvita kezdete
Lehet vajon a hamisság lehengerlő és így győztes?! Pár pillanatig a nő nem tűnik nyertesnek, de a bölcs bíró mintegy próbatételre, szinte istenítéletre hívja fel a feleket. Annak eredménye evidens.
Régi tárgyalótermi bonmot: ha a bíróság előtt a procedúra első órája után sem látod, ki a vesztes, hát te leszel, te vagy az! A filmen a bíró - talán a mozin túlmutató, akár itthon is megfontolandó - érvénnyel lezárja a bukott ember szóáradatát: -Elég, nem bírnék megemészteni még további kusza történetet.
Olvastam egy Picasso idézetet: A művészet célja, hogy kisöpörje lelkünkből a mindennapi élet porát. Lenne mit söprögetni a hatalmi mámorban szenvedőknek.
Amy Adams
Nagy szemet meresztünk mi (is) még?!
Adatok: Nagy szemek (Big Eyes) amerikai dráma; jó magyar felirattal és szinkron-hangokkal. Megvásárolható lemezen. Írta: Scott Alexander és Larry Karaszewski. Rendezte: Tim Burton. A kulcsszerepekben: Amy Adams, Christoph Waltz, Danny Huston, Krysten Ritter, Terence Stamp, Jon Polito, James Saito.
A képek részben a film hivatalos, IMDb-oldaláról valók, köszönet értük.
