Sportújságban militáns hirdetést láttam. Nonszenszbe oltott historikus kivetítés az üzenete. Róla a Monty Python (MP) frontembere: Terry Gilliam, és az ő abszurd brit paródiája, bizarr szellemisége jutott az eszembe. Közelebbről: a szürreális módon karcos-harcos Münchausen báró kalandjai című klasszikus mozi.

 Nem e századi kitaláció az ágyúgolyón való utazás. Sokan voltak a történelemben,  akik lyukat beszéltek az emberek hasába. Elszállt kalandvágyókból sosem volt hiány. Néha összecsúszik a hit és a valóság; a realitás és a mesevilág. Olykor már az sem érti és érzi ezek különbségét és határát, aki mindenáron az élre kívánkozik. Optikai csalódás is lehet, hogy elhisszük-e mindezt, avagy kinevetjük (magunkat is). Remek téma a művészeteknek.

Gilliam kultuszfilmjében sorjáznak a nívós képtelenségek, a míves hülyeségek, s a bornírtságokat illető kifigurázások. Az alkotók a fantasztikummal játszottak; s csakugyan nyertek.

A legmagasabb művészi fokon bolondot csináltak egy riasztó világból, annak rémes figuráiból, a nonszensz katonásdiból, más őrültségek özönéből. A végeláthatatlan kalandok, az elképesztő alakok, az álomutazás fordulatai és dialógusai (t)rendkívüliek. Hihetetlen látványvilág nyílik meg előttünk. Mert ez igazán mese habbal. Így baromi szórakoztató átélni, hogy valaki még a golyónál is gyorsabb; avagy képes meghódítani bárkit s akármit. Főcím tudatja róla: „A képzelőerő lenyűgöző diadala” ez a mozi. Abszurditás, nem létvalóság; ez benne a pláne.

 Gilliamék tették mindezt jópofa öniróniával, csodás mesélő kedvvel, bombasztikus jelenetekkel, mesterségük minőségi kikacsintásával. Ám amit ők 1988-ban mulatságos vízióként elképzeltek, az mintha ma nevetségesen, kicsiben, „élőben” megvalósulni látszanék. Nem (pusztán) brit földön; hanem a kontinensen, s annak közeli régióiban is. Helyben vagyunk?! Háry János(ok) országában?!

A lovát vagy az országát ugratja, fejetlenül?

A jubileumi kiadású film promóciója ezt írja: „A 4 Oscar-díjra jelölt Münchausen báró kalandjait a Monty Python zseniális agytrösztje, Terry Gilliam rendezte; olyan sztárok közreműködésével, mint John Neville, Eric Idle és Uma Thurman. Neville játssza a nagyotmondó Münchausent, aki határtalan képzelőerejére – és egy maroknyi fogdmegre támaszkodva – védelmezi faluját a fosztogatóktól. Idle a világ leggyorsabb embere a hű Berthold bőrébe bújik, aki akár a kilőtt puskagolyót is lefutja, hogy szeretett báróját megóvja. De Münchausent sem kell félteni; megfordul ő a Hold minkét oldalán; megüli az ágyúgolyót, és a felhők között sétál, ahol a meseszép Vénusszal (Thurman) kokettál.

Észbontó kalandok, ámulatba ejtő speciális effektusok; mindez Giuseppe Rotunno, az Oscar-díjra jelölt olasz operatőr kameráján keresztül!”

Méretek

Csábító lehetne,  hogy a fenti mondatok alanyait s állításait hazai vonatkozásokkal behelyettesítsem, beazonosítsam. Nem; mások a dimenziók. Ámde címszavak volnának: nagyotmondás, fogdmegekre támaszkodás, védelmezés és fosztogatás, más bőrébe bújás, hűség a szeretett /buli)báróhoz, akit nem kell félteni, tud fellegekben járni, Holdon sétálni. Általában pedig:  megúszni, kokettálni és ámulatba esni…honi dolgainkat illetően.  Ismerős?

Kösz’, Gilliam a ráutaló magatartásért!

Az interneten  a Münchausen szót beütve érdekes találat tűnik elő. Ezt írja egy szakmai szócikk: „Rejtélyes pszichés betegség a Münchausen-szindróma.  Ez az érdekes, nehezen felismerhető betegség a nagy mesehősről, Münchausen báróról kapta a nevét, aki olyan élethűen tudott bármiről mesét szőni, hazudni, hogy mindenkit megtévesztett maga körül. A Münchausen-kórban szenvedő betegek sem tesznek mást, mint hihető történeteket találnak ki betegségekről, tünetekről, csak hogy az orvosi figyelem középpontjába kerülhessenek.”

Amúgy, az IMDb-én ez a film mintegy 50 ezer szavazás nyomán 7,2 ponton áll. Miután ez nem „a hasunkat fogjuk a röhögéstől” stílusú mű, hanem elvontabban mély tanmese, helyénvaló ez az össznépi minősítés. Nekem többet mond a látvány-világ gyönyörűségénél. Ez nem Marvel-mozi, itt gondolkodó befogadásra, némi töprengésre is szükség lehet. Ezt Gilliam megadja; miként másutt Piatnik is csak kártyát adhat.

Így is nehéz elhinni

Nincs mindenki meggyőződve

A film cselekménye  - a fantázia elszabadulása és a mesejelleg  módszere miatt - nem túl fontos. Számtalan dolog, jelenet jelképesen sem „igaz”. Ennek megfelelően az egyes karakterek, szerepek légiesek. Van, aki jó, más megtestesült rossz; akad, aki egyszerűen, tisztán szép, és akadnak, akik vajmi keveset értenek ebből az egészből. Bámulatosak viszont a jelképes utalások,  s az egymást felülmúló képek. Ezekből jól kivehető, hogy az alkotó gárda mit gondol a háborúsdiról, annak résztvevőiről, s a megnyert ütközet jelen(tő)ségéről.

Vasmarok?!

Tálalva?

Ágyúgolyó-futam, idétlenül, időtlenül

Megnyert ütközet

Ami különösen tetszik: ellentétben egyes kései követőkkel, itt senki nem veszi halálosan komolyan önmagát. Itt a buta pátosz helyét az önirónia tölti ki. Az pedig a képeken magyarázat nélkül is látszik. Tessék nézni!!!

Magas lóról, viszont önmagát (jól) kineveti

Operatívak, operettkatonák?

. 

Állig felfegyverkezve

Odaadók áhitata

Százas értelmi és érzelmi IQ felett álló nézőknek különösen ajánlom.

Adatok: Münchausen báró kalandjai; 126 perces, 12 karikás,  klasszikus brit fantasy, romantikus kalandmozi és meseparódia; remek magyar szinkronhanggal és felirattal. Blu-Ray lemezen megvásárolható; egyes online filmkluboknál elérhető. Miért érdemes?

Mert pl. él a Monty Python kultusz: világszerte, s itthon is. A Münchausen-saga is arról a tőről fakad. Külön net-oldal gyűjti csokorba a legjobb idézeteiket. Három adekvát szösszenet ad mélt(at)ó zárszót az MP duma-klasszikusok közül. 1. Ő nem a Messiás, hanem egy nagyon rossz fiú. (Forrás: Brian élete.) 2. A királyod vagyok! Én ugyan nem szavaztam rád! (Forrás: Gyalog galopp.) 3. A mai specialitásunk a kisebbségek. (Forrás: Az élet értelme.)

Rendezte: Terry Gilliam, a Monty Python frontembere. Írta: Charles McKeown és Terry Gilliam. Fényképezte: Giuseppe Rotunno. Jelmeztervező: Gabriella Pescucci. A speciális és a vizuális effekteket mintegy 100 fő alkotta meg; a maguk idejében rendkívülien. Kulcsszereplők: John Neville, Eric Idle, Uma Thurman. Készült 1988-ban. 4 Oscar-díjra jelölték, 10 egyéb díjat el is nyert.

A képek a film nyilvános oldaláról valók, köszönet értük.